Manapság, már szinte nincs olyan, intézmény ahol ne lenne integrálás. Legyen az iskola, óvoda, de még a bölcsődében is találkozhatunk különös gyerekekkel. Sajnos a legtöbb esetben, nem csak az integrált, gyermek szenved, hanem a körülötte lévők is.
De vajon ez miért és kinek jó?
Ha megnézzük, a legtöbb integrált gyermek, sérült, speciális esetet igénylő gyermek, akinek szüksége lenne, egy gyógypedagógusra, vagy segítő kezekre.De a legtöbb esetben ezt a gyermek nem kapja meg. Sokszor a pedagógus feladata a gyermek, egyéni fejlesztése, az eddig tanultak alapján, vagy a saját kompetenciájának bővítésével, szakkönyvek olvasásával, továbbképzésekkel, ugyanis nincs megfelelő számú szakember a gyerekek mellé. Egy-egy csoportban, osztályban már nem egy, hanem 2-3, de van amikor 4-5 gyermek is, sajátos nevelési igényű. Ilyen esetben nagyon nehéz bármit csinálni. Hiszen a gyermek a legtöbb esetben képtelen alkalmazkodni az adott feladatokhoz, szabályrendszerekhez, minek következtében dühkitörései, heves reakciói lehetnek, amivel, meg kell küzdenie nap mint nap a pedagógusoknak, és a gyerekeknek is.
Értem én, hogy egyenlő bánásmód, meg az egészséges gyerekek megtanulják, hogyan viszonyuljanak majd a nem egészséges társaikhoz, a későbbiekben. Ennek ellenére, sajnos azt tapasztalni, hogy az egészséges gyerekek, 3-7 éves korig gyakran nem értik mi a baja társuknak, agresszívnek tartják, sokszor félnek tőlük, megijednek. Későbbiekben 8-14 éves korban előfordul, hogy kiközösítik, bántják, esetleg durván bántalmazzák őket.
A pedagógus pedig kapja a hideget meleget, a szülőktől, hogy a gyermek nem mer menni, a bölcsődébe, óvodába, iskolába, mert XY bántotta az éppen aktuális heves érzelmi reakciója közben. De mit tehet a pedagógus?
Nem vonhatja ki a játékból, nem kényszerítheti bele az adott gyermekeket, egy megszokott szabályba, kivételezni kell vele, néhol, ahol a legtöbb gyermektől elvárnánk azt, hogy teljesítse a feladatot, tőle csak a felét, vagy a negyedét várják el. A többi gyermek számára, ez pedig egy visszahúzó erőt jelent, hiszen azt látják, hogy XY-nak nem kell megtennie az adott feladatot, így ők sem fogják megtenni, mondván XY sem tette meg. Ha XY-nak heves érzelmi reakciója van a pedagógusnak ott kell lennie, és meg kell akadályoznia. Ami a legtöbb esetben sikerrel jár. Sokszor ezekkel a gyerekekkel való foglalkozás elveszi az időt, az egészséges gyermekek fejlesztésétől, tanításától,gondozásáról.
Nagyon szomorú, hogy sokszor egy-egy ilyen gyermek képes egy napi tevékenységet, ütemtervet megborítani. Legyen szó osztálykirándulásról, színházlátogatásról, ahová mondjuk, a pedagógus a felelősséget nem vállalja, nem viszi el a gyermeket, mert tegyük azt kiszámíthatatlan. Természetesen az érintett szülők nagy része, nem ismeri be saját magának sem, hogy a gyermekének az lenne a legjobb, ha nem menne az osztálykirándulásra, színházba. Így kénytelen kelletlenek a pedagógusok elvinni, a többiekkel együtt ahol természetesen, történhetnek balesetek, megvető pillantások, sokszor becsmérlő szavak a kívül állóktól is akár. Vagy vegyünk egy nem kötelező programot az óvodákban. Pl: az uszodát. Nem vállalja a pedagógus szintén a felelősséget, de a szülő úgy dönt, hogy menjen, a gyermek. Természetesen, kénytelen elvinni az óvónő, mert esélyegyenlőség van és nem teheti meg, hogy nem viszi el. Örül neki, ha nem történik, fulladás, egyéb probléma. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy aki a pedagógusi pályára jelentkezett, illetve itt is dolgozik, az hatalmas felelősséget vállal, és nem is lehet mindenre azt mondani, hogy nem vállal felelősséget, de mégis, néha muszáj kimondani. Vannak olyan gyermekek akiket nem lehet elvinni az intézményen kívül máshová.
A legkönnyebb ujjal mutogatni, hogy a pedagógus volt a hibás, ha történik baleset, vagy éppen egy harapás, verekedés aminek nyoma marad. Miért nem akadályozta meg? Hiszen ott volt. Igen valóban, de nagyon sokszor fordul elő az pl: egy óvodában ahol nincs mindig bent plusz egy személy pl: dajka és amikor a gyermek kimegy a mosdóba,akkor kénytelen a pedagógus segíteni, hátrahagyva a csoportba pár percre 29-30 gyermeket. Ahol közben bármi történhet. Mert mit tud csinálni?
Az egészséges gyermekek fejlesztésére, tanítására, az integrálás miatt, kevesebb idő jut. Ezáltal a szülők, nekiesnek a pedagógusnak, hogy , miért nem tudja a verset? Miért nem tud számolni a gyermekem? Mit csinál a pedagógus egész nap?
Nos a pedagógus szívvel lélekkel, tanít, fejleszt, figyel, szeret, gondoskodik, ölel, meghallgat, mindig ott van amikor kell. Ennek ellenére, a legtöbb szülő csak az eredményt szeretné látni. Hogy csináljon valamit azzal az integrált gyermekkel, nem igaz, hogy nem lehet elintézni! Hallani sokszor.
Én erre ha a szívemre teszem a kezem, csak azt tudom mondani: Be lehet jönni, nyugodtan, és ki lehet próbálni milyen amikor egy esős napon az ember beszorul, 28-29 vagy esetleg 30 gyermekkel, egy kis csoportszobába, ahol a gyermekekre 1 nm-nyi hely sem jut. Próbáljon fejleszteni, figyelni, tanítani.
De sajnos a médiában, és a online platformokon, is ezekről nagyon-nagyon kevés szó esik. Mert mit hallani? Sztrájkolnak, a pedagógusok, emelik a bérüket. Csak éppen még így is a minimálbérből élnek, de ezeket a dolgokat természetesen nem osztják meg senkivel. ÉS azt sem, hogy a sztrájk nagy része, pont az integráció miatt alakult ki.
Félreértés ne essék, a pedagógusok, nevében szólva, nem az integrált gyermekekkel van a baj, hanem magával a rendszerrel, hiszen ezeknek a gyerekeknek, egy speciális intézményre lenne szükségük, ahol kifejezett velük foglalkoznak, erre hivatott pedagógusok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: